11. fejezet

 11. Bonyodalom

Megsemmisülve rohantam be Alek szobájába. Ilyen nincs. Az öccse most mit gondolhat rólam?! Úristen!- gondoltam miközben felöltöztem, majd levetődtem az ágyra és sírtam.

Puha kezek simultak a hátamra finoman, és kezdték lassan simogatni. Ettől még jobban sírtam, és kedvesemre sem mertem nézni. Mikor már csillapodott egy kicsit a zokogásom, felnéztem rá. Ő rám mosolygott, és a mellkasára húzott.

-   Nincsen semmi baj, kedvesem, ne aggódj.- nyugtatott.

-   Alek, az öcséd épp most látta, ahogy egy törölközőbe csavarva jövünk ki a fürdőszobából… mit gondolhat most?- kérdeztem tőle ismét könnybe lábadt szemekkel.

-   Azt, hogy szeretjük egymást, és egészséges a szexuális életünk.- mondta mosolyogva.

-   Jézusom, ne mondj ilyet.- nevettem el magam.- Olyan furán hangzik.

-   Mi?- kérdezte meglepetten.

-   Egészséges szexuális élet…- idéztem, mire ő is elnevette magát.

-   Jól van, tudod, hogy hogy értettem.- puszilt a hajamba.- amúgy meg, én sokkal cikisebb helyzetekben találtam már őt, szóval nem gáz.

-   Tényleg? Ennél cikisebb?- kérdeztem bizonytalanul.

-   Higgy nekem, ennél százszor gázabb történetei vannak.- nevetett rám.

-   Hiszek neked.- mondtam, majd felültem vele szemben törökülésbe. Az arcára tettem a kezeimet, és a homlokának támasztottam a sajátom.- Szeretlek.- mondtam, majd meg sem várva válaszát megcsókoltam.

Hétfőn boldogan ébredtem, hiszen Alek még ott szuszogott mellettem. Gyorsan leszaladtam reggelit csinálni, mert nekem suliba kellett mennem, neki meg kiképzésre.

Mosolyogva gondoltam vissza a vasárnapra. Noah-val beszélgettünk a következő hétről, mikor mondta, hogy szerencsére, vagy nem, de most kiképzésre kell nekik menni a héten, ami itt van Riverside-on. Boldogan suhantam le anyáékhoz, hogy engedélyt kérjek rá, hogy Alek itt aludhasson, hiszen már nem egyszer aludt itt, és ők is kedvelik. Nem bíztam a sikeremben, hiszen vasárnap volt és következő nap suli, de nagy meglepetésemre megengedték. Első dolgom az volt, hogy mind a kettejüknek adtam egy-egy hatalmas puszit, majd rendbe raktam a szobám, és felhívtam Aleket. A többi már csak történelem.

Gyorsan felütöttem tíz tojást és abból készítettem rántottát. Adtam hozzá paprikát, meg szalonnát. Mikor készen lettem vele, a serpenyőbe raktam pár szelet bacont. Meleg karok öleltek át hátulról, és kedvesem belepuszilt a nyakamba.

-   Isteni illatokat érzek.- mondta, és kaptam még egy nyakba puszit.

-   Remélem az íze is olyan isteni lesz…- mondtam neki, majd megfordultam ölelésében. – Mindenesetre az, ami most a szemem előtt van, az isteni…- súgtam neki, és megcsókoltam, miközben kezeim becsúsztak a bő pólója alá, és kitapintották a hat kockát.

-   Én sem panaszkodhatok!- nyögte szerelmem, és a fenekembe markolt.

-   Ha nem akarod, hogy odaégjen a bacon, ne kísérts tovább.- doromboltam, de igazából nem akartam, hogy akár egy porcikája is távolabb kerüljön tőlem.

-   Hát jó.- mondta, majd egy utolsó csók után elengedett. Míg én a bacont sütöttem, ő megterített. Végül kiraktam három tányérra a reggelit. Két nagyobb adagot, és egy kisebbet. Mosolyogva vettem észre, hogy Noah is lejött az illatok miatt. Ő már le is ült az asztalhoz, és alig várta, hogy ehessen.

-   Mi van haver? Ennyire ki vagy éhezve?- cukkolta Alek Noah-t.

-   Még ennél is jobban…- mondta Noah, majd mind a ketten felnevettek. Én nem akartam belefolyni a férfiak beszélgetésébe.

Végül, mikor mindennel végeztem, én is leültem hozzájuk, és elkezdtünk enni.

Reggeli után felöltöztem, de néha ahogy rám nézett Alek, nem sokon múlt, hogy nem került le rólam egy-egy darab, amit épp magamra vettem. Mikor már mindennel elkészültem, befeküdtem egy picit Alek mellé az ágyba, ugyanis ők csak 10-re mennek. Azért szívesen megnéztem volna, hogy hogy fest az egyenruhájában. Öt perccel indulás előtt már semmi erőm nem volt, hogy kikeljek az ágyból. Olyan jó volt Alek mellett feküdni. Nem akartam a suli kedvéért otthagyni ezt a szuper érzést. De megígértem anyáéknak, hogy mivel felnőttként kezeltek, ezért felelősségteljes leszek. Így nem tehettem mást, csak elköszöntem szerelmemtől és irány a suli.

Lassan teltek az óráim, és én csak arra tudtam gondolni, hogy hamarosan szerelmem karjaiban leszek. Ebédnél boldogan néztem körbe, látva a boldog párokat. Steveről és Anáról sütött a boldogság és a szerelem, míg Ash és Ian között nem láttam a szikrákat. Mármint Ash boldognak tűnt, de Ian valahogy aggasztott. Nem nézett ki boldognak, és mivel jó barátom, kötelességemnek éreztem, hogy megbeszéljem vele, mi bántja. Elhatároztam, hogy tanítás után beszélek vele.

Ebéd után bementem irodalom órára. Mint mindig, Ana mellett ültem, és míg be nem csöngettek, beszélgettünk.

-   Képzeld Kay, Steve és én a téli szünetben elmegyünk kirándulni a szülei hobbijára. Már alig várom!- ujjongott Ana. Mosolyogva néztem barátnőmre.

-   Ez tök szuper!- értettem egyet. – örülök neki, hogy ilyen boldognak látlak.- mondtam neki, majd megöleltem.

-   Én is, Kay! Úgy örülök, hogy mind a ketten megtaláltuk a boldogságot!- mondta meghatódottan.

-   Elég legyen a fecsegésből…- mondta Mr. Maroon.– Mindenki tegyen el mindent a padról, röpdolgozatot írtok.- tette hozzá.

 Szerencsétlenségemre nem tudtam sokat az anyagból. Meredten néztem a lapomra, és a három felfirkantott kérdésre. Pár percig szemezgettem a kérdésekkel, majd egy határozott bökésre lettem figyelmes. Ana bökött meg, és amint ránéztem, tudtam mit akar. Hálás voltam neki, hogy segít. Gyorsan átcseréltük a lapjainkat, és ő el kezdett körmöli. Még szerencse, hogy rég tökéletesítettük egymás kézírását, így egyik tanár sem vette észre, mikor egymás helyett írtunk. Pár perc alatt végzett, és visszacseréltünk a dolgozatokat.

Óra végén beszélgetve mentünk ebédelni. Egy kicsit belefeledkeztem a beszélgetésbe, mert csak arra lettem figyelmes, hogy nekimegyek valakinek, és a fölsőm rögtön elázott.

-   Nagyon sajnálom!- mondtam, miközben fölsegítettem, de amint megláttam az arcát, úgy kaptam el a kezem, mintha megégettek volna. Jessie állt velem szemben, de neki semmi baja nem lett, az összes kaja, és ital rajtam landolt.

-   Ugyan, semmi baj.  Megspóroltál nekem egy utat a kukáig.- mondta nevetve. Fölkapott egy szalvétát a mellette elhaladók tálcájáról, majd el kezdte törölgetni a felsőm… hát persze, hogy illetlen helyeken.

-   Szedd le a kezed rólam!- mondtam neki, és ellöktem a kezét.

-   Ugyan, cica.- húzta csábos mosolyra a száját.

-   Jessie, nem hallod? Hagyj békén!- mondtam neki immár hangosabban, és ellöktem magamtól, majd elindultam a tesi öltöző felé. Jobban mondva indultam volna, ha el nem kapja a kezemet, és vissza nem ránt magához. Olyan gyorsan történt az egész, hogy alig emlékszem a részletekre. Magához rántott, és a derekamnál magához húzott, majd az ajkaimra nyomta az övéit. Hirtelen egy hatalmas csattanás hallatszott, és csak később jöttem rá, hogy a tenyerem és az arca találkozásának hangját hallottam.

-   -Te rib…- kezdte, de még egy pofon érte, de ez nem tőlem. Ana sózott oda neki egy méreteset.

-   Jól gondold meg, hogy minek nevezed a legjobb barátnőmet, mert van még, ahonnan ez jött! És meg ne lássam, hogy akár csak ránézel még egyszer!- ripakodott rá, utána hozzám fordult, és megfogta a kezem.- Gyere szívem, öltözz át.

Szótlanul követtem Anát, de semmi kedvem sem volt ahhoz, hogy tesi cuccban legyek a nap hátralévő részében. Csak haza akartam menni, de nem lóghatom el a nap hátralévő részét. Mikor végeztem az átöltözéssel, kiléptünk az öltözőből, és Iannal találtam szembe magam. Nem mondott semmit, csak kitárta a karjait. Gondolkozás nélkül vetettem a karjai közé magam, mint mindig, hogyha rossz kedvem volt, vagy szomorú voltam valami miatt. Mindig megnyugtatott az ölelése. A régi időkre emlékeztetett, és kezdtem lecsillapodni. Ekkor vettem csak észre, hogy sírok. Ian a hátamat simogatta.

-   Kay, nyugodj meg, ne törődj egy paraszttal. Ez az ember… Inkább nem is mondok róla semmit.- mondta dühösen.

-   Köszönöm, hogy mellettem vagy.- mondtam neki, és megpusziltam. annyira sebezhetőnek éreztem magam. Nem is tudom, még arról is elfelejtkeztem, hogy Iannal milyen régóta nem beszéltünk, és, hogy mostanában milyen volt a kapcsolatunk…

-   Bármikor, hiszen te is tudod, hogy érted bármit megtennék.- mondta. Szemeimet könnyek csípték. Úgy éreztem, hogy a szavai mögött olyan érzelmeket rejt, amiket nem szabadott volna éreznie… Már…

-   Tudom…- suttogtam.

Pár perc múlva feltápászkodtunk, és együtt indultunk az ebédlőbe. Még éppen tudtam magamnak ételt szerezni, mielőtt elfogyott volna minden. Szerencsére a nap hátralévő részében már nem is történt semmi.

Alig vártam, hogy hazaérhessek, és Alek karjai közé vethessem magam, hogy kiönthessem a szívem neki, hogy érezzem a közelségét. Miután leparkoltam a házunk előtt, kipattantam, és rohantam a házba, egyenesen a szobámba. Mikor üresen találtam, a szívem kihagyott egy ütemet. Hol lehet Alek?- kérdeztem magamtól. Gyorsan az asztalomhoz siettem, ahol -sejtésemhez hűen- volt egy cetli, rajta kedvesem írásával.

Kay,

El kellett mennem kiképzésre, Noah-val vagyok. Vigyázok rá, ne aggódj ;)

Szerelmem, egy hét múlva találkozunk… Tudom, az rengeteg idő, és már most iszonyatosan hiányzol! Csak rád fogok gondolni, és arra, hogy minél hamarabb láthassalak.

Szeretlek. Mindennél jobban. Sietek vissza hozzád.

Alek

Amint elolvastam, könnyek gyűltek a szemembe. Kiképzésen van, azaz nem hívhatom, nem láthatom, semmi, egy egész hétig. Mit fogok nélküle csinálni?!- gondoltam kétségbeesetten, de hamarosan összeszedtem magam. Itt az idő, hogy nagylányként viselkedjek. Ki fogom bírni ezt az egy hetet, ha más nem, fogcsikorgatva!

Ian és Kay