10. fejezet

 10. Kínos

Kényelmesen feküdtem az ágyon, és arra ébredtem, hogy kedvesem a meztelen hátamra és derekamra rajzol kusza mintákat. Beleborzongtam az érintésébe, és ahogy egyre közeledtem az ébrenléthez, a tegnap esti minden egyes pikáns, és gyönyörrel teli pillanat lejátszódott a szemem előtt. Nagyot nyújtózkodva tértem teljesen magamhoz, majd felnéztem, és az első dolog, amit láttam Alek mosolygós arca volt.

-   Jó reggelt, álomszuszék!- mondta, majd megcsókolt volna, de én kitértem édes ajkai elől, és számra tapasztottam egyik kezem, a másikkal meg magamra húztam a takarót, és így siettem a fürdőszobába. –Van valami baj?- kérdezte aggódva, majd utánam jött.

-   Nem, nincsen semmi… - válaszoltam immár a fürdőszoba ajtó mögül. – Csak reggel van, és még nem mostam fogat…- mondtam kínosan. Alek nem mondott semmit, csak öblös nevetését hallottam az ajtó másik oldaláról.

-   Komolyan emiatt képes voltál berohanni a fürdőszobába?- kérdezte két nevetés között.

-   Ee ne visses!- mondtam neki sértődötten miközben a fogamat mostam.

-   Már ne haragudj meg, de ez hatalmas. Imádlak, szívem, de néha olyan apróságokból tudsz ügyet csinálni…- mondta, de én közbevágtam.

-   A büdös száj igenis komoly probléma!- mondtam bosszúsan, miközben kinyitottam az ajtót. Nevetése rögtön abbamaradt, és nagyot nyelt, ahogy végignézett rajtam. Még mindig a takaróba voltam bugyolálva, mert nem volt semmilyen ruhám benn a fürdőszobában. Ő sem volt túlöltözve, csupán egy boxer takarta testét.

-   Tudod, remekül áll, mikor morcos vagy egy szál takaróban!- mondta miközben belépett a szobába, és éhes szemekkel mért végig.

-   Te, te mocsok, ne próbálj meg elcsábítani, éppen próbálok komoly lenni…- mondtam, de elnevettem a végét. Ő is velem nevetett, majd karjaiba zárt, és megcsókolt.

-   Jó reggelt.

-   Jó reggelt.- mondtam én is neki.

-   Ha már a higiénia miatt akadtál ki, nem akarsz fürödni egyet?- kérdezte mosolyogva.

-   Hmm, de csak ha előtte ehetünk.- mondtam neki könyörgő szemekkel.

-   Pótolni kell a kalóriákat…- mondta huncut mosollyal, mire én fülig pirultam. – Gyere, csinálok rántottát.

Válaszolni sem volt lehetőségem, máris a karjaiba kapott, és ment le velem a konyhába.

-   Alek! Mi lesz, ha a szüleid meglátnak így?- kérdeztem.

-   Hogy?

-   Hát így! Kócos hajjal, takaróba csavarva…- mondtam, és próbáltam felszaladni az emeletre, de Alek elkapott a derekamnál fogva.

-   Nem lesz semmi, mert nincsenek itthon. Hívtak, majd csak este érnek haza. Addig miénk a ház.– kacsintott rám.

-   Óó, az már más. Akkor kérek három tojásból rántottát. – mondtam a rendelésemet.

-   Már készül is, kisasszony.

Sercegett a zsír, ahogy beleütötte a tojásokat, és isteni illatok szálltak felém. Míg ő sütötte az ételt, én megterítettem. Hoztam a spájzból narancslét, és töltöttem mindkettőnknek. Raktam ki kenyeret, és adtam neki egy puszit, majd visszaültem a helyemre. Pár perc múlva kész is lett a rántotta, de még pusmogott ott egy kicsit. Nemsokára két bacon került még a tányéromra, és ő is leült velem szemben egy kétszer akkora adaggal.

-   Jó étvágyat.- mondta.

-   Jó étvágyat.- mondtam én is. 

Miután végeztünk a reggelivel, lepakoltam, és nekiálltam volna mosogatni, de szerelmem elkapott, és a vállára vetve indult fel az emeletre. Rögtön a fürdőszobába vitt, ahol már kellemes illatok, és egy vízzel és habfürdővel teli kád várt.

-   Micsoda kényeztetésben van részem. – bámultam el.

-   És ez még csak a kezdet.- válaszolta, miközben kibugyolált, és ő is gyorsan levetette a ruháját, majd beszálltuk a kádba.

Kellemesen meleg volt a víz. Alek mögém ült, és lágyan kezdte mosni a hátam. Jóleső borzongás futott végig a testemen. Úgy éreztem órákig áztattuk magunkat a kellemes vízben miközben felváltva mosdattuk egymást. A végén kaptam még egy kellemes hátmasszázst is, majd mindezek után kedvesemhez bújtam, és ölelkezve pihentünk egy kicsit. Olyan jó volt nem gondolni semmire sem, csak a közelségére.

Olyan idilli volt az egész nap, hogy már-már könyvbe illett. Boldogan fordultam hátra, és nyomtam szerelmem ajkaira egy csókot, de hirtelen kopogás szakított félbe minket. Reflexből rebbentünk szét, mint a madarak, de hamarosan rájöttünk, hogy ezt nem tudjuk megúszni.

-   Alek, benn vagy?- kérdezte Alek öccse, Dean, aki egy évvel idősebb nálam.

-   Benn, öcsi, miért?- kérdezte Alek nyugodtan. Nem tudom, hogy hogy csinálta, mert engem majd’ szétvetett az ideg.

-   Csak szólni akartam, hogy elmentem bulizni, mondd meg anyáéknak.- üzente. Alig hittem a fülemnek. Már el is megy? Nem lehet ekkora szerencsém!

-   Oké, hova mész?

-   Csak a szokásos. A Metamorf-ba.- mondta Dean az ajtó másik oldaláról.

-   Mikor jössz?- kérdezte Alek.

-   Este.

-   Hány óra?

-   Mi vagy te, az apám?- csattant fel Dean.- Amúgy 10-re jövök.

-   Oké, szia.

-   Szia.

Mikor tiszta lett a levegő, kiszálltunk, és megtörölköztünk. Nem akartam még egyszer ilyen meleg helyzetbe kerülni. Testem köré tekertem a törölközőt, ami így látni hagyta a vállaimat -amiket Alek boldogan csókolt meg-, és combközépig se takart. Alek a dereka köré tekerte a saját törölközőjét.

Kinyitottam az ajtót, és ijedtemben sikítottam egy nagyot.

Dean állt velem szemben, arcán csúfondáros mosollyal. Szégyenemben lecövekeltem ott, ahol voltam vérvörös fejjel.

-   Dean te mi a francot keresel itt?!- hallottam Alek döbbent hangját.

- Tudtam, hogy valamiben sántikáltok.- mondta mosolyogva.- Jól nézel ki, csajszi...- kacsintott rám, és én, ha lehetséges, még jobban elvörösödtem.