6. fejezet

 6.  Randi

Alek csak nézett rám azokkal a gyönyörű kék szemeivel. Nem tudtam, hogy mit mondhatnék, hiszen még alig ismerem…

-   Alek, nézd… - kezdtem bele a mondandómba, és eltoltam egy kicsit a fejét, hogy bele tudjak nézni azokba a szép szemekbe. – Még alig ismerlek… Talán, ha randiznánk, és jobban megismernénk egymást, akkor tudnék válaszolni…- mondtam neki.

-   Hát… Jó.- mondta. – Akkor, hétfő délután eljössz velem vacsizni?- kérdezte pimasz mosollyal.

-   Szívesen!- vágtam rá, és magamhoz húztam még egy csókra.

-   Khmm… Azt hiszem, hogy lassan indulnunk kéne…- mondta, miközben levegőért kapkodott.

-   Hát jó.- sóhajtottam, és leugrottam a kocsi motorháztetejéről.

-   Azért annyira nem kell sietni…- nevetett Alek, mire én csak a nyelvemet nyújtottam.

Mire hazaértem, már mindenki aludt, és én is elég fáradt voltam. Gyorsan ledobtam a cipőmet, aztán felszaladtam a lépcsőn, egyenesen a fürdőszobába. Pár perc alatt elintéztem mindent, és boldogan indultam meg a szobám felé. Meglepetésemre Noah már az ágyamon feküdt, és aludt. Gondolom a koncertről akart kérdezni, csak elaludt.

Olyan fáradt voltam, hogy nem is törődtem azzal, hogy bátyám több mint a fele ágyat elfoglalja. Csak bemásztam mellé, és rövidesen elnyomott az álom.

Reggel arra ébredtem, hogy bátyám fordul egyet, és lelök az ágyról. Meglepetésemben sikkantottam egyet, és megmarkoltam a takarót, miközben zuhantam. Nagy puffanással értem földet, és nyöszörögve tápászkodtam fel. Noah az egész attrakciót átaludta. Mérgesen hozzávágtam a takarót, mire egy kicsit magához tért.

-Kay? Mit keresel te… a szobádban? Mit keresek én itt?- kérdezte álomkórósan.

- Tegnap este elaludtál itt… nem akartalak áttessékelni a szobádba, így csak bebújtam melléd, de ma reggel arra ébredtem, hogy lelöksz!- panaszoltam neki.

- Ugyan, túlélted, nem?- kérdezte nevetve, amiért én egy szúrós pillantással ajándékoztam. – Milyen volt az estéd?- kérdezte.

- Jó. Nagyon jó volt a koncert!- mondtam lelkesen.

- Jól van akkor.- mondta, és visszadőlt az ágyamba.

- Héé, menj át a saját szobádba!- mondtam, és kilökdöstem az ágyból.

Ebéd után fölhívtam Anát, hogy elújságoljam neki a tegnap estét. Izgatottan hallgatta a híreket. Fél óra telefonálás után letettük.

A nap hátralévő része átlagosan telt, tanultam, és készültem a hétfőre. Gyorsan végeztem a tanulással, mivel nem volt sok házi - szerencsére. Unottan ültem le a tv-m elé. Nem tudtam, hogy mivel üthetném el az időt.

Ágyamon ülve kapcsolgattam a csatornákat, amikor testvérem berobbant a szobámba. Ijedtemben még a távirányító is kiesett a kezemből.

-  Bakker Noah, a szívbajt hozod rám!- mondtam neki.

-  Bocsi hugi, de megtaláltam!

-  Várj, elvesztettem a fonalat. Mit találtál meg?- kérdeztem tőle összezavarodva.

-  Ezt!- húzott elő egy DVD-t a háta mögül.

-  Ez az, amire gondolok?- kérdeztem reménykedve, miközben közelebb kúsztam hozzá az ágyon.

-  Az bizony.- mondta önelégült mosollyal.

-  DRÁÁGASZÁÁGOM!- mondtam suttogva, mikor megkaparintottam. A Gyűrűk Ura DVD volt, amit már vagy ezerszer láttunk bátyámmal. Ezen megnyilvánulásomon Noah jót nevetett, de hamar ki is kapta a kezemből a tokot, és összegörnyedve elbotorkált a DVD lejátszóhoz, és betette a filmet. Gyorsan leszaladtam, és pattogtattam kukoricát, és mire visszaértem, kezdődött is a film. Ez volt az egyik kedvenc filmünk.

Másnap reggel kipattantam az ágyból, és jókedvűen készülődtem a suliba. Már alig vártam, hogy találkozzak Alekkal. Nem beszéltük meg, hogy merre megyünk, vagy hogy mikor… Vártam az üzenetére.

Hamar elkészültem, és mikor kiléptem az ajtón, egy virágcsokrot találtam magam előtt. kíváncsian vettem fel a földről a gyönyörű csokrot, és beleszagoltam. Isteni illata volt. Észrevettem egy kártyát a virágok között, amit óvatosan kivettem, és elolvastam.

Már alig várom, hogy találkozzunk… Hétre jövök érted.

                                                                      Alek

Amint elolvastam a kis kártyát, gyorsan körbenéztem, hátha még a közelben van, de nem láttam. Beszaladtam a házba, és kerestem egy vázát. Beletettem a virágot a vázába, majd az asztalomra tettem, és hatalmas mosollyal az arcomon indultam útnak.

Amint leparkoltam, már kopogtak az ablakon, ami eléggé meglepett. Oldalra kaptam a fejem, és Anát láttam.

-  Gyere Babám, mesélj csak!- rángatott ki a kocsiból.

-  Ana,- szólítottam meg kedvesen legjobb barátnőm.- hiszen már mindent elmondtam…

-  Biztos, hogy nem hagytál ki semmit?- kérdezte elszontyolodva.

-  Nos… Lehet, hogy valami kimaradt…- mondtam neki elgondolkozva, direkt húzva az időt.

-  Naaa! Mondjad csak! Nehogy elhallgass előlem akármit is!- unszolt.

-  Hát jó… megbeszéltük, hogy ma találkozunk… és reggel mielőtt elindultam, az ajtó előtt egy csokor rózsa hevert.- meséltem mosolyogva, ahogy visszaemlékeztem a pár perccel korábban átélt emlékre.- Volt benne egy kis kártya, amiben az állt, hogy már várja az estét.- meséltem neki.

-  Awww…- olvadozott barátném.

-  Csak egy a gond… Még nem tudom, hogy mit vegyek fel az estére. Azt sem tudom, hogy hova megyünk… - mondtam neki rémülten.

-  Nyugi. Szerintem elvisz vacsorázni valami szép helyre… A rózsa komoly randiról árulkodik.- mondta barátnőm komolyan, de a szeme úgy csillogott, mint a gyémánt.- És én már tudom is, hogy hova megyünk ruhát venni neked.- ugrándozott.

-  Ana… Lődd le magad… Én nem akarok ruhát próbálni… Csupa időpocsékolás… Nincs semmi használható a ruhatáramban??- kérdeztem miközben az ajkam rágtam.

-  De. Használható van, csak nem tökéletes. Ma tökéletesen kell kinézned. És ha addig élek is, én megcsinálok mindent, amit tudok, hogy kihozzam belőled a maximumot. Még ha el kell rángatnom téged egy boltba is.- röhögött Ana.

-  Hosszú délután lesz…- morogtam. Kezdtem megszeretni az új külsőm, de Ana néha átlépte a határokat… Tudja nagyon jól, hogy utálok vásárolni, és a legutóbbi vásárlások miatt eléggé le is vagyok égve, de belementem, mert szépen akartam kinézni az első igazi randimon Alekkal.

-  Gyere, menjünk órára.- húzott maga után, de nekem megakadt a szemem Ian-en.

-  Várj egy picit. Nekem még van egy kis elintézni valóm…- mondtam neki, és elindultam Ian felé.

Ian látta, hogy közeledem, és mintha ideges lett volna. Egy pillanatra megtorpantam, de folytattam utamat felé. Már csak tíz méterre lehettem, mikor Ashlyn Ian előtt termett, és megcsókolta. a szívem összeszorult, és megtorpantam… megint. Mikor ajkaik elváltak, Ash duruzsolt valamit Ian fülébe, és elindult az iskola felé – barátját maga után húzva, aki zavarodottan nézett rám, de ment barátnője után. Ez még jobban fájt, mint a csók, amit szívem szerint kiégettem volna a fejemből.

Elfogadtam, hogy Ian mást szeret, nem azzal volt a gond… de nem akartam őket csókolózni látni, mert az még mindig fájt. Belegondolni, hogy ha nem lettem volna olyan hülye, akkor most én fognám a kezét, és csókolnám. Hogy nekem mondaná el, ami bántja…

Megráztam a fejem, hogy ezek a gondolatok eltűnjenek, és helyette Alekra gondoltam.

Az órák lassan teltek, és alig vártam, hogy kicsöngessenek az utolsóról. már csak percek voltak hátra, de óráknak hatottak. Iannal nem beszéltem, ebédkor inkább Anával és Stevennel beszéltem. Persze, ha Ash kérdezett valamit, válaszoltam, de nem volt kedvem jó pofizni. Attól, hogy elfogadtam, még nem kellett kedvelnem.

Gondolkozásomból a csengő hangja szakított ki, és én megkönnyebbülten indultam az autómhoz. Mikor odaértem, valami furcsát vettem észre - egy cetli volt az ablaktörlő alatt. Óvatosan kihúztam, nehogy elszakadjon, és olvasni kezdtem.

Mondtam már, hogy mióta elváltunk, csak rád gondolok? :)

                                                                                  Alek

Mosolyogtam, mint a tejbe tök, és szívemet melegség járta át. Egyre jobban vártam már azt a randit.

-  Khmm…- köszörülte meg valaki a hangját mögöttem, mire a másodperc tört része alatt megpördültem tengelyem körül. Kapkodtam a levegőt ijedtemben. Észre sem vettem, hogy Ana mögöttem áll.

-  Basszus! Ne ijesztgess!- mondtam neki, és próbáltam egy kicsit lenyugodni.- Majdnem szívinfarktusom lett!!

-  Bocs… Az meg mi?- kérdezte a kezemben tartott kis papírra mutatva.

-  Alek.- mondtam mosollyal az arcomon.

-  Egyre jobban kedvelem ezt a pasit.- mormolta barátnőm.

Beszálltunk az autóba, és a bevásárló központba mentünk. Vagy három butikban voltunk, mire megtaláltuk A Ruhát.

-  Ehhez mit szólsz?- kérdezte Ana, miközben egy gyönyörű mélykék, mélyen dekoltált, földig érő ruhát húzott elő.

-  Ez… ez gyönyörű… De nem gondolod, hogy túlzás? Nézd azt a dekoltázst…

-  Illik a szemedhez.- mondta terelésképp. - Próbáld fel. Még mindig mondhatsz rá nemet utána.- mondta, és már be is tuszkolt egy fülkébe, miközben a kezembe nyomta a ruhát.

Nagyot sóhajtottam, és felvettem a gyönyörű darabot. Lemondóan sóhajtottam párat közben. Túl mély a kivágása… És nem fog jól állni…- gondoltam, de mikor a tükörbe néztem, elállt a lélegzetem is.

-  Felvetted már?- érdeklődött Ana a túloldalról. Alig tudtam kinyögni valamit, de végül sikerült egy „Aha”-t mondanom. Ana elhúzta a függönyt, és ő is szótlan lett.

-  Ez… Ez…- makogtam össze-vissza.

-  Tökéletes.- mondta helyettem barátném.

-  Mintha rám öntötték volna.- mondtam.

-  Ez A Ruha.- mondta, és én egyet értettem.

Miután hazaértünk, megmostam a hajam, és Ana kisminkelt. A hajammal nem lehetett mit kezdeni, túl rövid volt, hogy valamit csinálhassak vele, így csak beszárítottuk. Felvettem a ruhát, és a különböző kiegészítőket. Izgatottan néztem az órára, ami 6:45-öt mutatott. A szívem a torkomban dobogott az izgalomtól.

Ana mosolyogva nézett rám.

-  Szép vagy. Mondtam, hogy tökéletes leszel.- mondta, és megölelt.

-  Köszönöm! Mindent. – hálálkodtam neki.

-  Ez csak természetes.- mosolygott rám.

Csengő hangja jelezte, hogy ideje indulnom. Izgatottan pattantam fel, és az ajtóhoz siettem. Még egyszer utoljára barátnőmre néztem, aki mindkét hüvelyk ujját a magasba emelte jelezve, hogy minden okés. Mosolyogva nyitottam ajtót.

-  Szia.- mondta Alek, akinél egy csokor virág volt. Ma már a második, de ha lehetséges, ez még szebb volt, mint a reggeli.

-  Szia.- mondtam elfúló hanggal. Nagyon jól nézett ki. Szép inget viselt, amire zakót húzott. A haja kócosan hatott, de látszott rajta, hogy gondja volt rá, hogy így hasson. Gyönyörű szemeivel engem nézett, és láttam benne minden érzelmet. Izgatottság, boldogság, vágy. Átnyújtotta a virágot, amit megköszöntem, és adott két puszit. Szívem szerint rávetettem volna magam, de emlékeztettem magam, hogy csak ismerkedünk, ami mosolyra késztetett. Gyorsan vázába tettem a virágot, és készen álltam az induláshoz.

-  Gyönyörű vagy.- mondta, és nagyot nyelt.

-  Köszönöm.- pirultam el. – Te sem panaszkodhatsz… Mármint, nagyon jól nézel ki.- makogtam lányos zavaromban, ami megnevettette. Lágyan nevetett, amitől csak még jobban tetszett.

Hamar odaértünk a gyönyörű és elegáns étterembe. Anának igaza volt. Jessie sosem hozott ilyen helyekre.

Alek kihúzta nekem a széket, majd ő is helyet foglalt. Tiszta úriember volt. Úgy éreztem magam, mint egy romantikus filmben a főszereplő. A vacsorát végig beszéltük, jobban megismerve a másikat. Miután végeztünk, fizetett. Kilenc körül járhatott az idő, és még nem akartam véget vetni ennek az estének.

-  Alek?- szólaltam meg, mikor kiértünk az étteremből.

-  Igen, Kay?- nézett rám csillogó szemekkel.

-  Lenne kedved sétálni velem?- kérdeztem bizonytalanul.

-  Hogy ne lenne!- mosolygott rám kivillantva tökéletes fogait.

Miközben sétáltunk, egyre több vicces történetet meséltünk egymásnak, és már a sokadik ilyen történetnél meg kellett állnom.

-  Várj, had kapjak egy kis levegőt. Már fáj a hasam is!- nevettem. Valahogy nem tudtam elhinni, amit mondott. – Meséld el, hogy hogy történt.- kértem.

-  Szóval, akkoriban nagyon odavoltam a szuperhősökért… hat lehettem… Minden Halloweenkor más-és más szuperhősnek öltöztem. így lehetett az, hogy mikor pókembernek öltöztem, annyira megtetszett, hogy másnap az iskolába menet a ruháim alatt a pókember jelmez lapult. próbáltam elrejteni a szüleim elől titokzatos életem, és lényem, de anya valahogy észrevette, ezzel aláásva a tervem, hogy én bizony megmentem a rászorulókat - a lányokat a fiúktól, akik hóval dobálták őket, ugyanis két nappal Halloween előtt esett a hó.- mesélte.

El tudtam őt képzelni a jelmezben, ahogy a lányokat védi, kis hős. Nevetve néztem rá. Annyira illett hozzá ez a történet. Illett a lényéhez.

Tízre értünk haza. Nagyon jól éreztem magam, és sok mindent megtudtam Alekről, ami nagyon tetszett. Tökéletes első randi volt. Az ajtóig kísért.

-  Köszönöm ezt az estét.- mondtam neki.- Nagyon jól éreztem magam.

-  Én is, örülök, hogy eljöttél velem.- mosolygott rám.

-  Sajnálom, hogy holnap suli…- húztam el a szám.- Még szívesen maradtam volna. Azt hiszem izomlázam lesz a hasamba. Miattad.- mosolyogtam rá, miközben mellkason böktem. Elkapta a kezem, és összekulcsoltuk ujjainkat.

-  Majd legközelebb bepótoljuk…- nézett rám mosolyogva.- Nem akarom, hogy holnap fáradt legyél a suliba… - nevetett.

-  Hát akkor jó éjt neked.- mondtam, miközben tekintetem az ajkaira tévedt.

-  Neked is.- formálta ajkaival, melyek egyre kívánatosabbak voltak. Elmosolyodott a reakcióm láttán. Nagyot nyeltem, miközben egyre közelített arcomhoz. Újra szemeibe néztem. Kezét arcomra simította, a másikkal meg közelebb húzott magához. Nem ellenkeztem, sőt. megragadtam ingjénél, és magamhoz rántottam. Forró csókot váltottunk. Derekamon lévő keze még közelebb húzott magához- ha ez lehetséges, és úgy csókolt tovább. Mélyen beszívtam kellemes illatát, és elszakadtam ajkaitól.

-  Mennem kéne…- pihegtem.

-  Igen, én is úgy gondolom… Szia…- mondta, majd még egy gyors csók után megfordult, hogy autójához induljon. Én mosolyogva néztem, majd szemem megakadt egy ismerős árnyon az utca másik oldalán. Ahogy Alek elhajtott az autóval, a kocsi fényei megvilágították az ismerős alakot, és döbbentem jöttem rá, hogy Ian áll velem szembe.

     Alig ismertem rá. Az arcán rengeteg érzelem futott át a másodperc tört része alatt. Döbbenet, harag, fájdalom... Majd egy kemény maszk mögé bújva nézett rám.

"A Ruha"

A kardigánja/bolerója hozzá.