4. Bowling
Ian csak nézett, majd
felkapta a fejét a spanyol tanár hangjára. Spanyolul kellett beszélnünk a
padtársunkkal.
Még beszélgettünk egy
kicsit, láttam, hogy mondana még valamit, de letelt a kiszabott idő. Boldog
voltam, hogy végre együtt fogunk tölteni egy kis időt úgy, mint régen. Csak mi
négyen.
Következő órában bementünk
a nagy előadóba. Senkinek sem volt kedve meghallgatni egy újabb unalmas
előadást. Mindenki azon pusmogott, hogy megint meg kell hallgatni egy idősebb
ember beszámolóját, és favicceit. Ám, mikor Noah fellépett a pódiumra, mindenki
elhallgatott. Mintha a terem egyszerre szívta volna be a levegőt, és tartotta
volna benn, majd suttogás hallatszott mindenhonnan. Pár részletet ki lehetett
venni, mint például „milyen dögös”,
meg „Ő nem ide járt?”, valamint „Ha ő a tiszt, szívesen leszek én is katona…”
persze főleg lányok beszélgettek. A fiúk csak fél füllel hallgatták, amit Noah
mondott.
Miután Noah befejezte az
előadását, mindenki kiment a teremből ebédelni. Azaz, nem mindenki, mert pár
lány a bátorságát próbálta összeszedni, hogy beszéljenek pár szót bátyámmal.
Míg ők felkészültek a „nagy beszélgetésre”, én odamentem Noah-hoz, és
megszólítottam. A lányok tátott szájjal bámultak.
- Szia.
Ügyes volt az előadásod.- mondtam neki.
- Köszi.
Gondolod, hogy meg fogják fontolni, amit mondtam?- kérdezte kétellyel a
hangjában.
- Nem
hinném. A fele oda sem figyelt, a másik meg azt találhatta, hogy vajon hány
kockás a hasad vagy, hogy szingli vagy-e…- mondtam neki nevetve.
- Oh…
szóval ezért állnak még mindig itt csoportokban a lányok?- nézett a frusztrált
csoportra.
- Igen.
Most valószínűleg a pokolra kívánnak, hogy merek veled beszélni. Na, mindegy.
Annyit akartam mondani, hogy hétvégére programunk van.- közöltem vele.- méghozzá
egy jó kis testvérpár elleni bowling.
- Benne
vagyok.- mondta csillogó szemekkel. Tudtam, hogy ezt fogja mondani. Imád
bowlingozni.
- Akarsz
velünk ebédelni?- kérdeztem hirtelen ötlettől vezérelve.
- Hmm,
persze!
Csak
négyen ebédeltünk együtt. Ian és Ashlyn nem voltak ott. Stevennek is hamarosan
el kellett mennie. Csak hárman maradtunk.
- Ana,
holnap bowlingozunk?- kérdezte Noah izgatottan.
- Még
szép! Elverünk titeket!- mosolygott elszántan Ana.
- Ha
rajtam múlik, akkor nem!- vágott vissza Noah.
Ez
így ment, míg vége nem lett a szünetnek. Az utolsó két órám gyorsan eltelt.
Beugrottam a kocsimba, és elmentem a kedvenc kávézómba.
Miután
megrendeltem a kávém, leültem, és elkezdtem tanulni. Sokszor szoktam beülni a Black Sheep-be. Nagyon belemerülhettem a
tanulásba, mert arra eszméltem föl, hogy valaki megköszörüli a torkát.
Fölnéztem, és egy fiút láttam.
- Szia!-
mondta.- Leülhetek hozzád? Nincs üres asztal… - nézett körbe.
- Umm,
persze.- mondtam, és figyelmem megint a tanulásnak szenteltem.
- Alek
vagyok. Alek Reeds.- mondta, és kinyújtotta felém a kezét. Én egy pillanatig
csak méregettem, majd kezet fogtam vele.
- Kaylee.
- Melyik
egyetemre jársz?- kérdezte. Ezen mosolyognom kellett.
- Én
még csak a Riverside-i középiskolába járok. Te?
- Szórakozol
velem? A húgom is oda jár. Én San Bernardio-ba járok katonai főiskolába.-
Hihetetlen, Noah is oda jár.- Most vagyok másodéves.
- Nem
ismersz esetleg egy srácot, akit Noah Johnsonnak hívnak?- kérdeztem.
- De,
egy emeleten van a szobánk a koleszban. A legjobb haverom ott, miért? Ismered?
- Mondhatni…-
mosolyogtam rá.- Holnap bowlingozni megyünk pár haverunkkal, ha gondolod, gyere
el.- mondtam neki.
- Örömmel.
- Ha
valami kérdésed van az időponttal kapcsolatban, nyugodtan hívd Noah-t.
- Én
inkább téged hívnálak… Úgy látom, te jobban képben vagy. Noah mindent elfelejt.
- Oh,
ez igaz!- elvettem egy szalvétát, és ráírtam a telefonszámom.- SMS-t bármikor
küldhetsz, hívni csak délután fél négytől tudsz.
- Köszi.-
mondta.
- Nincs
mit. Remélem el tudsz jönni. – mosolyogtam rá.- Most viszont mennem kell.
Örülök, hogy találkoztunk.
- Én
is. Holnap találkozunk.- kacsintott rám.
Eddig
észre sem vettem, hogy milyen szép sötétkék szemei vannak. Fekete haja pedig
ezt az adottságát még jobban kiemelte. Határozottan helyes volt.
Fölálltam,
és elindultam a kijárat felé. Mikor kimentem még visszanéztem, és láttam, hogy
integet. Elmosolyodtam, és beültem az autómba.
Ana
délután átjött hozzánk.
- Képzeld,
Steve vett nekem egy csokor virágot.
- Igen?
Hogyhogy?
- Két
hónaposak vagyunk!- sipította.
- Ne
már! Most viccelsz?
- Nem.-
mondta sértetten.
- Ilyen
hamar eltelt két hónap? Istenem.
- Ugye?
Olyan boldog vagyok! Veled mi történt ma?
- Képzeld,
megismerkedtem egy sráccal. Alek-nak hívják, és Noah-val egy idős… Lehet, hogy
egy évvel idősebb.
- És?-
kérdezte izgatottan.
- Elhívtam
bowlingozni.
- Hogy
néz ki?
- Nagyon
helyes! Sötétkék szemek, és fekete haj.
- Alig
várom, hogy megismerjem.- mondta.
Még
órákig csacsogtunk, majd Anának haza kellett mennie. Én letusoltam, és
átöltöztem pizsibe. Mikor mindezzel készen voltam, átmentem bátyám szobájába.
Ritkán volt itt, hiszen koleszban lakott.
- Szia.-
köszöntem neki, és leültem mellé az ágyra.
- Szia
hugi, mit akarsz?
- Találkoztam
Alekkal.
- Igen?
És mit mondott?
- Elhívtam
bowlingozni.
- Szuper.
Nagyon ász a srác. Talán még téged is meg tudna tanítani…- kacsintott rám.
- Ugyan…
Annyira azért nem vagyok gáz…
- Még
hogy nem?!- horkantott föl.
- Jól
van… Elismerem, nem vagyok hozzá nagyon tehetséges. De azért nem kell vele
szekálni…
- Mert
különben?- kérdezte szemöldök húzogatva.
- Meg
leszel csikizve!- kiáltottam föl, és rávetettem magam. Csikiztem, ahol értem,
viszont ő is csikizett. Röhögve fetrengtünk az ágyon. Mikor már alig kaptunk
levegőt, abba hagytuk.
- Menj
aludni, holnap suli.- mondta, mikor már meg tudott szólalni.
- Jó
éjt.- mondtam neki.
- Neked
is, hugi.
Másnap
reggel fölvettem egy katonai mintás inget, egy rövidnadrágot, ami alá fekete
harisnyát húztam, és a fejemre tettem bátyám sapkáját. Már útra készen voltam,
szépen, visszafogottan kisminkelve, amikor nem találtam a bakancsom. Már vagy
egy éves ez a bakancsom, de most nem találtam. Járkáltam a házban, de sehol sem
találtam. Már nagyon fölhúztam magam, és arra gondoltam, hogy fölveszek egy
sima cipőt, amikor megláttam. Jól el volt dugva a cipős szekrénybe. Gondolom
anyu rakta el, hogy nehogy megtaláljam. Utálta ezt a bakancsot. Én viszont
imádtam. Még egyszer belenéztem a tükörbe, mielőtt elindultam. Boldogan
nyugtáztam, hogy jól nézek ki. Meg kell köszönnöm Anának, hogy ilyen jó
cuccokat választott nekem.
Ma
is megnéztek, de gyorsan eltelt az idő.
- Hatkor
találkozzunk a bowling centerben!- mondtam Anának és Stevennek, valamint
Iannak, és Ash-nek. Sietnem kellett, ezért nem vártam meg a válaszukat.
Már otthon voltam, és
pihentem, amikor kaptam egy SMS-t Alektől.
Mikorra legyek ott?:)
Alek
Feloldottam a telefonom,
és válaszoltam neki.
Hatkor kezdünk;)
Kay
Izgatott voltam, hogy
Alek is el fog jönni. Jobban meg akartam ismerni. Már öt óra volt. Alig vártam,
hogy végre bowlingozzunk. Nem maga a bowling miatt, hanem a társaság miatt.
Azon kaptam magam, hogy nem zavar, hogy ott lesz Ash is.
Bementem Noah-hoz, hogy
siettessem egy kicsit. Még mindig csak TV-zett, pedig már készülődnie kellett
volna.
Fél hat után öt perccel
végre elindultunk. Noah vezetett, én meg nézelődtem. Szerettem Riverside-ot.
Mióta az eszemet tudom itt éltem.
Negyed óra múlva
megérkeztünk, és boldogan láttam, hogy Ana, Steve, Ian és Ashlyn is megérkezett.
Mikor jobban körülnéztem, észrevettem Alek-et az egyik asztalnál. Bevártuk a
többieket, és odamentünk hozzá.
- Szia
Alek.- köszöntem neki, majd bemutattam mindenkinek.
- Sziasztok.-
köszönt.
- Hogy
legyenek a csapatok?- kérdeztem.
- Szerintem
–szólalt meg Noah.- legyenek a Stone tesók és a Johnson tesók egymás ellen, a
többieket ti válogatjátok.- mondta, és rám nézett.
- Nekem
jó!- mondta rá Ian.
- Én
veletek leszek.- mondta Alek.- És akkor a párok együtt lehetnek, de így is
legyőzünk titeket.- mondta mosolyogva.
- Nekünk
jó!- mondta Ana.- Csak egy a baki… Mi fogunk győzni.
Mindenki
megkapta a cipőjét, és elkezdődött a verseny, hamar rájöttek a srácok, hogy én
nem vagyok egy nagy őstehetség.
Szerencsére
nem csak én voltam így vele. Steven sem volt valami jó, és Ash sem.
Megint
én következtem, és odaálltam a pálya elé. Alek odajött mellém, és segített,
magyarázott pár dolgot, de én nem fogtam föl felét sem annak, hogy mit mond.
- Segítsek?-
kérdezte.
- Igen.-
mondtam.
- Oké,
akkor, fogd meg a golyót, és told ki a kezed, így.- mondta, és mögém állt, és
segített a mozdulatban.- Utána engedd le, miközben hátra lendíted. Ügyes vagy.
Ezután előre lendíted, de a csípődet balra mozdítod, hogy egyenesen tudd gurítani.-
mondta, és kezével balra tolta el a csípőm, majd elgurítottuk a golyót. Az
nyílegyenesen ment, de még így sem jó helyre tettem le, ezért csak hat bábut
ütött le. – Gratulálok.- mondta.- Most már csak azon kell dolgoznod, hogy hova
teszed le.
- Segítesz
benne?- kérdeztem, és a következő golyót is így gurítottuk el. Az is célba ért,
és további három bábut ütött le.
- Kilenc
pont!- mondta Noah, és egy öröm táncot lejtett.
- Köszi.-
mondtam Alek-nak.
- Nincs
mit.- mosolygott rám.
Hátranéztem,
hogy lássam, hogy a többiek mit szólnak. Mindenki mosolygott, kivéve Iant.
- Ez
csalás.- mondta, és láttam rajta, hogy valami bosszantotta.
- Ugyan,
szívem, te is segíthetsz nekem.- mondta Ash.
- Rendben…-
mondta, de a tekintete nem enyhült meg.
Nagyon
jól éreztem magam az este folyamán, és a végén döntetlen lett az eredmény. Alek
segített a gurításokban, de a végén már nem is kellett neki, mert úgy is ment.
- Mivel
köszönhetem meg, hogy megtanítottál rendesen gurítani?- kérdeztem tőle.
- Gyere
el velem a Guns ’n’ Roses koncertjére.- mondta, én meg döbbenten néztem rá.
- Neked
van jegyed a koncertjüre? Arra, ami jövőhéten Los Angelesben lesz?
- Igen,
van két jegyem… akkor jössz?
- Örömmel!-
mondtam, és a nyakába ugrottam.- Imádom őket!
Ekkor egy hörgő hangra
lettem figyelmes, és megfordulva azt láttam, hogy Ian majd megfullad. Bizonyára
félrenyelte az üdítőjét…
[1] ¿Qué vas a hacer este fin de semana?- Mit
csinálsz hétvégén?
[2] No
lo sé.- Nem tudom.
[3] ¿Te gustaría ir a jugar a los bolos con Ana, Noah y yo?- Lenne
kedved bowlingozni Anával, Noah-val és velem?
[4] ¡Sí!
¡Quiero!- Igen,
szeretnék!
Kay szerelése a suliban. (A sapit Noah-tól kapta.)
Kay bowlingos ruhája
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése